Kása Ferenc: Hogyan indítsd újra az Univerzumot

Halihó!
Ebben a bejegyzésben Kása Ferenc: Hogyan indítsd újra az univerzumot című regényéről lesz szó. Jó szórakozást, és instant világvége hangulatot kívánok! ;)



Fülszöveg:
Egy virágillatú tavaszi reggelen Csongor arra ébred Londonban, hogy Magyarország eltűnt a térképről. Pár órával később kiderül, hogy a közelgő világvége megakadályozásának egyetlen módja, ha egy olasz ékszerkészítő és egy lengyel taxisofőr segítségével újraindítják az Univerzumot. Ez pedig majdnem annyira idegtépő, mint a Windows újraindítása... Na de mit keres Neumann János és David Bowie ebben a kiforgatott Mátrix-sztoriban?
  A legjobb tanács, amit az apokalipszis előtti utolsó percekre adhatok, az, hogy nyírd le a füvet. Ha valami idiótának mégis sikerül megakadályozni a nagybetűs vég eljövetelét, az utolsó dolog, amivel kezdeni akarod hátralévő életed első óráját, az a fűnyírás, nem igaz? (Persze hacsak nem Forrest Gump nézeteit osztod a világról.)

Értékelésem:
Nos, a blogon a Rólam részben (ott felül a Főoldal mellett, nem a kis rövidítettben) van egy olyan mondat, hogy nagy ritkán szokott lenni csak olyan sci-fi amit elolvasok. Na, most eljött ez a nagy ritkán, ugyanis ez a könyv a fülszövege és a molyra felvitt idézetek alapján nagyon megtetszett. És miről másról olvashatna az ember lánya ebben a vírushelyzetben és karanténban mint Univerzum újraindítós sztorit? De nem volt lehangoló.
 Sőt! Ami már a fülszövegben is megfogott az a könyv humora. Fanyar és szarkasztikus. És én csipázom az ilyen humort. Bár, így visszatekintve valószínűleg jobban értettem volna a poénokat ha több popkultúrális személyt ismerek. Főleg a múlt századból. De enélkül is teljesen élvezhető volt, sokat somolyogtam rajta.
 A főszereplő Csongorral nem igazán tudtam azonosulni. Egy kifejezetten álmodozó típusú ember, aki nem tudja mit kezdjen pontosan az életével. Egy irodalény. Ennek ellenére szimpatikus volt, pont egy ilyen szereplő kellett ennek a sztorinak az élére. Mert, annak ellenére, hogy minden információ rettentő váratlanul jön a könyvben, Csongor nem kezd el pánikolni, nem kezd el értetlenkedni. És ez az, ami a könyv elején nagyon tetszett. Hogy minden olyan magától értetődően összevissza. De sajnos ez csak az elején volt így. Ahogy kezdtünk belemelegedni a történetbe, úgy kezdett egyre jobban kibontakozni előttem, hogy miért nem szeretek én sci-fit olvasni. Mert túl tudományos. Túl sok benne a tudományos leírás, aminek a felét sem értem. Ez meg nem elég, hogy tudományos volt (ami egy normális sc-fitől elvárható velemvanabaj) még túl gamer is. És, hogy mit jelent az, hogy valami túl gamer. Nos, én nem vagyok gamer. De nagyon nem. Számítógépes játékokkal az infóóra szabad percein kívül (hah, valaha volt infóórán szabad perc) nem játszottam. Ebből pedig az következik, hogy nem értem a gamer poénokat, utalásokat, és nem élvezem azokat a részeket amikben hosszasan ecsetelve lett, hogy hogyan és mivel játszottak órákat.
 E mellett nagy szerepet kapott a könyvben a mesterséges intelligencia és a szimuláció. Ezek mind az én titkos félelmeim. Hogy átveszik az  irányítást a Föld felett, meg, hogy a verbális kommunikáció teljesen megszűnik. És, én nem akarok spoilerezni, de a szimulációknak nagy jelentősége van a történetben.
 Ami nekem még nagyon zavaró volt, az a vége. Olyan nagyon kellett koncentrálnom az összefüggésekre, a tudományos magyarázatokra, hogy kénytelen voltam letenni. És, nem szoktam ilyeneket csinálni, de volt, hogy ez a letétel fejezet közepén sikeredett. A legvége meg rendkívül hirtelen történt és kicsit összecsapottnak éreztem.
 Mindezek ellenére kicsit kirángatott a komfortzónámból, és nem mondom azt, hogy utáltam. Mert nem utáltam. Mert igazán megérződött, hogy magyar író írta. Sok magyarországi jelenet, utalás, hangulat is volt, amiket én kifejezetten szeretek, és díjazok is. Az meg, hogy nem kedvelem a tudományos fantasztikus történeteket, az nem a könyv hibája.

Borító:
Háát, nem mondom, hogy hejdeszép. A motívumok amik szerepelnek rajta a történettel kapcsolatosak, illenek hozzá, de hogy ez a lila szín honnan jött, azt nem tudom. Nekem egyáltalán nem esztétikus...

Pontozás:
Stílus: Fanyar, szarkasztikus humor. 4.5/5

Történet: Egészen új elméletet vázol fel az Univerzumról, de a tudományos vonal... 3.5/5

Mondanivaló: Hmm, mindegy, hogy milyen világban, csak éljünk valahol. 4.5/5

Összhatás: 4/5

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, remélem tetszett. Ha pedig alapvetően nem utasítjátok el a sci-fit, akkor adjatok neki egy esélyt. Találkozunk legközelebb, addig is tudjátok, maradjatok otthon, mossatok kezet és olvassatok sokat!