Bemutatom Cirkét! 1. sztorizgatás - Macskakaparás

Halihó!
Ebben a bejegyzésben egy újabb rovat debütál Macskakaparás névvel. A rovatban mindenféle olyan dologról szó lesz ami kötődik a macskákhoz, és legfőképpen az én macskáimhoz. És mi más lehetne ennek a rovatnak az első bejegyzése, mint az, hogy bemutassam a macskámat, Cirkét. Elmesélek nem is egy sztorit az életéből, sok képpel színesítve.

Kezdjük azzal, hogy ő azért nem az első macskám volt. Előtte hivatalosan kettő, nem hivatalosan pedig három macskám volt. A legeslegelső, aki nem hivatalosan volt az enyém egészen icipici kislány koromban szegődött a házunkhoz. Nem tudtuk ki fia borja, de etettük én meg nagyon szerettem. Így hidegzuhanyként, és akkor hatalmas traumaként éltem meg, amikor eljöttek érte az igazi gazdái és elvették tőlem. Így kaptam meg kicsit később Marcipánt, aki egy igazán vehemens kandúrka volt, többször is rám támadott, megkarmolt, de az én még mindig pici kislányszívem megbocsátott neki. Miután ő sajnálatos körülmények között elhalálozott egy nőstény cicánk lett, Szöcske, aki sokkal nyugodtam vérmérsékletű volt mint elődje, így amikor tragikusan fiatalon az úttest mellett hagyta a fogát biztosak voltunk benne, hogy a következő szőrös ördög is nőstény lett. És ez lett Cirke.

Ezen a képen Cirke még nincs egy éves se...

Cirke élete viszontagságosan indult. Anyukája (aki véleményem szerint félig fajtatiszta, mert nagyon szép, kis növésű fehér cica) az utcára került. Onnan fogadta be egy állatorvos, aki egy kutatóközpont elhagyatott épületében világra hozott három pinduri nyávogót, 2018. április 4-én. Ezek közül az egyik volt az én Cirkém, akit egy állateledel bolt hirdetőtábláján láttam meg és szerettem bele a szép kis pofikájába rögtön. Nem volt kérdés, hogy kell nekem egy újabb macska.

Hogy sandít...

Cirke elsőnek nálunk töltött éjszakája nagyon izgalmasra sikeredett. Ugyanis, miután egy kosárban hazahoztuk, a rémült pindurit, éjjelre a pincénkbe raktuk, ugyanis ő elsősorban kinti macska, akinek meg szoktam engedni, hogy bejöjjön ha bekéredzkedik az ablakomon. Tehát kialakítottunk neki egy kis fekhelyet a pincében és este nagy vígan bele is helyeztük a dobozkába. Másnap reggel megyek, hogy megnézzem a cicát, aki nincsen sehol. Nagy kétségbeesetten szaladok a család többi tagjához, hogy eltűnt a macska. Az ablak zárva, ajtó zárva, hol lehet a macska? Úgy voltunk vele, hogy biztos nagyon megijedt és elbújt. És ez lett az igazság. A kirakott kaja egyszer csak eltűnt majd egy reggel Cirke is előbújt a rejtekhelyéről.

Ezután a sztori után izgalmakat okozott az is, hogy nekünk Cirke mellett volt, és van is egy kutyánk, Panda, akivel nem tudtuk hogyan fognak viszonyulni egymáshoz. Sokat olvasgattam az interneten, kérdezősködtem ismerősöknél, ők hogyan szokatták össze a kutyát a macskával. Nagyon sok tanácsot hallottam és próbáltam is ki, de végül kiforrott magától a két állat kapcsolata. Egy tipikus kuyta-macska barátság lett belőle. Cirke idegesíti a kutyát, aki megkergeti, de ha el is kapja, sose bántja. Bár Cirke kezeskedik arról, hogy pont olyan helyre üljön, ahol pont nem éri el Panda, de azért még látja és idegesíti.

Itt éppen verekednek :D

Cirke életében is elérkezett az a pillanat amikor elérte az ivarérett kort, és elkezdtek járni hozzá a kandúrok. Egy vörös kandúrka annyira elnyerte Cirke szívét, hogy több mint egy hétig odavolt vele nászúton. Mi csak lestük, ahogyan a szomszéd kertjében ülnek kettecskén. Aztán semmi sem tart örökké, ennek a lamúrnak is vége lett, és Ciri hazatért, két kismacsekkal a hasában, akik nem sokára meg is születtek. Majd sajnos mindketten el is haláloztak, de erről lehet lesz még szó.

Itt a két pinduri kb. három napos...

Fordulópont volt mind a Cirke, mind az én életemben a költözésünk. Mivel ő egy kinti cica így izgultunk, hogy hogyan fog odaszokni az új helyre, ahol szintén kinti macska létet folytatja. Szerencsére ekkor a két kölyke még vele volt, és ez nagyban megsegítette az átszokást, ami jelentem, sikeres volt. Ha érdekel titeket, lehet írok egy külön bejegyzést, hogy hogyan is szokattuk át Cirkét az új házhoz, mert az ide túl terjengős lenne.

Végül van még egy nagy esemény Cirkém életében, ami megint egy vörös kandúrhoz köthető, de nem szeretnék spoilerezni, mert ez egy másik Macskakaparás bejegyzés témája lesz...
Addig is itt van egy kép, ahol erősen hajaz egy szőrös gömböcre a cica...

Nos, ennyi lett volna a bejegyzés, remélem tetszett nektek, mert én nagyon élveztem összegyűjteni és leírni ezeket a sztorikat a szeretett cicám életéből. De itt még közel sincs vége semminek! És még Cirke sincs teljesen bemutatva, mert a belső értékeiről még (!) nem ejtettem szót. De ami késik nem múlik...
Nektek van cicátok? Vagy valami érdekes sztoritok macskához kapcsolódóan? Írjátok le bátran, engem érdekel!
Addig is, én Lenke voltam, találkozunk egy következő bejegyzésben!