Moskát Anita: Irha és bőr

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben Moskát Anita: Irha és bőr című könyvéről lesz szó. A fejléckép meg egy kissé szokatlan, de már egy ideje nincs nálam a könyv, a bejegyzést meg nagyon meg akartam írni, ezért ezzel a kis kollázzsal küszöböltem ki a problémát, de ez remélem csak egyszeri alkalom lesz, mert nekem annyira nem tetszik. (Ez de hosszú mondat volt!)





Fülszöveg: 
Alig két évtizede állatok milliói bábozódnak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kell szoknia, hogy többé nem a Homo Sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves vita tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embernek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet. August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történetét írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén meg mindent elsöprő sztorira bukkan. 
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője a harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk - vagy irhánk - alá.


Értékelésem: 
Ez egy erős kötet. Erős. Miután letettem a könyvet csak ezt tudtam mondogatni. Bár nem vagyok irodalomprofesszor (még!) és lehet, hogy nem ezt nevezik erősnek, de nekem az volt. Mostanra már eltelt egy kis idő az olvasás óta, emésztgettem egy kicsit, és összeszedtem a gondolataimat. A történet azzal az alapkoncepcióval indul, hogy az állatok bebábozódnak, és a karamellbábból kikelve egy félig ember félig állat fajzatként kelnek ki. A kötet nagyon szépen, részletesen mutatja be ezeket a fajzatokat, mind külsőleg és belsőleg is. Érdekes volt, hogy egy-egy ilyen kifejlésnek a különböző "maradványait" megfigyelni. Hogy kiben mennyire maradt meg az állati ösztön, mennyire maradtak külső jelei az átalakulás előtti testnek. Mert ezt mind, gyönyörűen meg lehetett figyelni, és ez bizony a kötet nagy pozitívuma. Részletesek voltak a leírások, de nem voltak túlzásba víve sem. Adott három főszereplő, melyek mind valamilyen szinten kapcsolódnak a fajzatügyhöz. De mind a hárman máshogyan. August a politikai részről erősíti a történetet, mert ahogyan egyre jobban kezdtem "belemelegedni" a történetben kitárulkozott előttem az egész összetettsége, mert én nem gondoltam, hogy ez ennyire összetett lesz. Mint említettem a politika ugyanúgy mint az összes többi dolog rendkívül kidolgozott, és most egy politikus szemével tekinthetjük meg, a kampányok eltervezésétől kezdve a megvalósításig a folyamatokat, és ez így még érdekesebb volt. Második főszereplőnk Pilar, aki teljesen újként csöppen bele ebbe a világba, hiszen kevesebb mint egy éve alakult át, így az agya most van a "legbefogadóbb" állapotába, úgy működik mint egy szivacs. Sokáig négy fal közé volt zárva, így neki még nagyobb újdonság ami a falakon kívül van. Néha naivan áll a fajzatokhoz, az emberekhez és a világhoz, de neki van a legnagyobb karakterfejlődése az egész regényben. A harmadik főszereplő pedig Kirill, aki egy blogot vezet, különböző fajzatok történeteivel, amik sajnos nem vidám hangvételűek, szinte kivétel nélkül mindegyik tragédiával végződik. Ez a blog az olvasó számára nem lenne olyan érdekes, ha Moskát Anita nem "rejtett" volna el tizenhárom mesét, melyeket mintha Kirill írt volna. Az őzfajzat szála azért is érdekes, mert őáltala ismerhetjük mg, hogy milyen az élet a fajzatok számára fenntartott gettókban, ahol bizony mint amerikai filmben is lenne elindult a klikkesedés (ez nem egy megfelelő komolyságú hasonlat, bocsi lőjetek le). Elszakadtak egymástól, csoportokat alkotva azok a fajzatok, akik egy jobb élet reményében a gettókat látogató emberekhez mennek kunyerálni, és ajánlgatni magukat az örökbefogadásra. Azok is akikben még az élet sok területén megmaradtak az állati ösztönök, és van a már-már egy szektához hasonlító nyáj elnevezésű egészen különleges csoport ami egészen rendhagyó dolgokat művel. Kirill nézőpontja szerintem azért is volt nagyon érdekes, mert ő, őzfajzatként egy csordaállat és van is egy csordája akiknek a gondolatait a fejében hordozza, és ez nem mindig jön jól. Ezeken a szálakon kívül még volt egy igazán rendhagyó szerelmi, és egy testvéri szál is, amik nagyon ütősre sikeredtek. Ha ez még mind nem lenne elég néha visszaemlékezések is tarkították a regényt. Ez így mind első hallásra nagyon bonyolultnak tűnhet, de ezek nagyon szépen vannak adagolva, hatszáz oldalon keresztül. És még egyszer nyomatékosítanám az előző mondatot; Moskát Anita mesteri ügyességgel adagolja az információkat. Bár ez a mesteri ügyesség nem csak az információk terén mutatkozik meg. Mind a karakterek, mind az egész világ zseniálisan van kidolgozva sehol sem éreztem azt, hogy van egy üres folt, ahova az író maga se tudja, hogy mit tegyen. Végül pedig a könyv egyik legnagyobb pozitívuma, hogy egy igazán mai probléma van fantasyba bújtatva, amely sok ember érint, és szerintem ebben rejlik az egésznek a varázsa.


Borító: 
Mivel most a fejlécképen nem szerepel a könyv, itt egy kép, hogy hogyan is néz ki a borító:

Nekem annyira nagyon nagyon nem jön be ez a zöld szín, meg a kissé röntgenképre hasonlító őzfajzat fej (ami valószínűleg Kirill lesz), de a történethez szorosan kapcsolódik, és itt ez a lényeg.







Pontozás:

Stílus: 5/5

Történet: Nagyon egyedi és erre nem is lehetne jobbat mondani, vagyis: 5/5

Mondanivaló: Mint említettem egy nagyon is mai probléma áll a középpontban fantasyba bújtatva   vagyis: 5/5

Összhatás: 5/5

Nos ennyi lettem volna, remélem tetszett a bejegyzés! A viszontlátásra!