Sziasztok! Ez a bejegyzés igazából az ARJ című verseskötetről szólna, amiben válogatott versek vannak Ady Endrétől, József Attilától, és Radnóti Miklóstól, mint azt a fejlécképből is látni lehet (köszi Jolánom!). De, mivel én nem vagyok se nyelvész, se irodalomprofesszor se semmi ilyesmi, teljesen fölösleges lenne bárminemű verselemzésbe, vagy költők elemzésébe belekezdenem. Nem is tudnék semmi érdemlegeset írni. Ehelyett kigyűjtöttem mind a három költőtől azokat a verseket amik a legjobban tetszettek. Költőnként hármat-hármat. Vagyis összesen kilenc vers lesz ebben a bejegyzésben. Se több, se kevesebb.
A verseket "tetszési-sorrendben" írtam le, visszafelé, tehát ami elsőnek van az a harmadik-kedvenc, ami másodiknak az a második, amit harmadiknak pedig az első. De az egyszerűség kedvéért majd odabiggyesztek egy számot. Illetve ha valami megjegyzésem lesz, azt fogom még odaírni.
Fontos kihangsúlyoznom, hogy ez a sorrend a mostani korom, élethelyzetem, gondolataim szerint van felállítva. Lehet, hogy évek múlva, több tapasztalattal a hátam mögött teljesen mást fogok gondolni ezekről a versekről. Lehet megszeretek valami olyat amit eddig nem, és fordítva. De elég a szócséplésből. Jöjjön Ady!
3.
Ady Endre: Sírni, sírni, sírni
Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra.
Nem kérdezni, hogy kit temetnek,
Csöngetyűzni a gyász-menetnek.
Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.
Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.
Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.
Hallgatni orgonák búgását,
Síri hangok mély zúgását.
Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.
Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.
Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.
Tagadni multat, mellett verve,
Megbabonázva, térdepelve.
Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.
Testamentumot, szörnyűt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.
2.: Ez a vers, a kisgyerekkorom karácsonyait juttatja rögtön eszembe. Szerintem csak énekelve tudom elolvasni, és néha sírni kezdek tőle, de szeretem nagyon.
Ady Endre: Kis, karácsonyi ének
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
Isten-dicséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok,
Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.
(Így dúdolgattam én
Gyermek-hittel, bátran,
1983
Csúf karácsonyában.)
3.: A kedvenc-kedvenc Ady versem, ami nem csak az ő versei között kedvenc, hanem az összes eddig ismert között. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miért, de odáig meg vissza vagyok érte. Természetesen fejből tudom, bár anyukám szerint sokkal nyugodtabb vérmérséklettel mondom, mint ami egy Ady-vershez illene, de én így szeretem.
[Sem utódja, sem boldog őse...]
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
A következő költő József Attila, akinek nagyon sok verse tetszett, így nehéz volt kiválasztani a három befutót, de végül is sikerült. És a háromból kettő nagyon ismert, az irodalomkönyvünkben is benne voltak, de hát nem véletlenül kedveltek ilyen sok mindenki számára.
3.
József Attila: Születésnapomra
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll-koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén”
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
Nem középiskolás fokon
taní-
tani!
2.: Ezt a verset a verseskötetben olvastam először, és annyira megtetszett, hogy annyiszor elolvastam egymás után, hogy megtanultam.
József Attila: Kész a leltár
Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony, ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.
1.: És végül az első helyezett, szerintem nagyon sokak kedvence még ez, ami csak egy nagyon pindurkával előzi meg a Kész a leltár-t, de hogy lehetne a Tiszta szívvel második?
József Attila: Tiszta szívvel
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
A harmadik költő Radnóti Miklós. Meg kell valljam, neki szamárfüleztem be (nagyon barbár módon) a legtöbb versét, mondván, hogy ez tetszik. Így a választás még nehezebb volt, mint József Attilánál. De sikerült.
3.: Amikor ezt írta, nem tudhatta szegény, hogy jó hetven évvel később a gyökér jelzőt a hülyékre fogják használni.
Radnóti Miklós: Gyökér
A gyökérben erő surran,
esőt iszik, földdel él
és az álma hófehér.
Föld alól a föld felé tör,
kúszik s ravasz a gyökér,
karja akár a kötél.
Gyökér karján féreg alszik,
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.
De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.
Azt csodálja, táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes, égi ízeket.
Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.
Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos, sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.
Lager Heidenau, Zagubica fölött a hegyekben, 1944. augusztus 8.
2. Igen, lehet csodálkozni, hogy a második helyen egy szerelmes vers áll, de Radnóti teljesen elbájolt ezzel. ☺️
Radnóti Miklós: Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.
1942. február 1.
1.: Erre nincs mit mondanom. Gyönyörű és szomorú is egyben, elsőhelyes.
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyatt feküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassu délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Bor, 1944. szeptember 15.
Nos, ezek lettek volna az én kedvenceim. Ti melyik verseket szeretitek tőlük? Van amiben egyezik az ízlésünk? Kíváncsi vagyok rá. Addig is, mossatok kezet, maradjatok otthon, olvassatok sokat. Találkozunk legközelebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése