Sziasztok!
Ebben a bejegyzésben, Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi! című regényéről lesz szó. A képen két ennivaló cicabogárral, Hádésszal (fekete) és Cilivel (tarka). Jó olvasás!
Fülszöveg:
Erzsébet Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony… Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos – többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.
Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.
Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.
Értékelésem:
Nos, nekem elég volt meglátni a macskát a borítón, és tudtam, ezt a könyvet el kell olvasnom. Vagyis amikor legközelebb könyvesboltban jártam, ez volt az egyik amit beszereztem. Aztán elolvastam a fülszöveget, és még jobban megtetszett. Amikor hazaértem neki is láttam, és még aznap be is fejeztem Erzsébet komikus elbeszélését. Nah, de elég a fölösleges fecsegésből! Miről is szól ez a könyv? Konkrét cselekményszálat, aminek van eleje, közepe vége, bonyodalma és jó esetben csattanója, nem foglal magába. Csak egy igazán macskákra jellemző stílussal beszél a budai bundás királynő a mindennapjairól. Ezenkívül tanácsokat ad, nekünk embereknek, hogy hogyan élhetünk boldog életet. Például, hogy együnk tonhalat, növesszünk bundát, vagy ivartalanítsuk ki magunkat. Csupa hasznosabbnál hasznosabb dolog. A tanácsokon kívül a történet során arra is rá kell jönnünk, hogy Fenevadova egy vérbeli színésznő, én kifejezetten élveztem az egyfelvonásos monodrámáit. Nem csak erről a felettébb hasznos tulajdonságáról szerzünk ismeretet, hanem önzetlensége, és szerénysége netovábbjáról is. Ezenkívül megismerhetjük a szolgáját, Gergelyt is, és neki a bugyuta ötleteit (például a karácsonyfát), bugyuta viselkedési formáit (miért kínozza magát minden reggel vízzel?) és még sorolhatnám. Na de, nem spoilerezek le mindet! Erzsébet különböző kalandjait, képek színesítenék, ha azok a bizonyos rajzok nem fekete-fehérek lennének. De nekem ettől függetlenül, a leegyszerűsített formák nagyon bejöttek, és abszolút illettek a történethez is. Nagy piros pont annak, aki lerajzolta Erzsit szenvedő fejjel, mert azon én ha nem öt percig akkor semeddig se kacagtam könnyes szemmel. Ez az olvasmány nagyon üdítő élmény volt, és én, mint nem egy macska boldog gazdája, akarom írni szolgája (pardon Erzsike) nem egyszer csak bólogattam olvasás közben, hogy na igen, az én cicám kezet foghatna a hősnőnkkel. Vagyis maximálisan elnyerte a tetszésem, de még mielőtt bárki kézbe venné a könyvet, aki a való életben nem szereti a macskákat, alaposan fontolja meg, mert Erzsébet Fenevadova derekasan visszaadja a cicák minden tulajdonságát. Végül pedig egy kis ízelítő, vagy éppen elrettentő idézet: "Tulajdonképpen hálás is lehetnék neki, hogy kipakoltatott, de nem vagyok. Hogy miért? Mert mi macskák nem ismerjük ezt a fogalmat! Isteni lények vagyunk, az evolúció csúcsa - és nekünk alapjárton jár minden jó."
Borító:
Nagyon ötletes kivitelezésű az egész, látni rajta ugye Erzsébet csinos pofiját, és emellett ugyanabban a rajzstílusban egy pár dolgot a mondanivalóiból. És, mint az én esetemben is bebizonyosodott, ez a borító felkelti az érdeklődését a célközönségnek, a macskaszerető embereknek.
Pontozás:
Stílus: 5/5
Történet: 5/5
Mondanivaló: 5/5 (már amennyi volt neki)
Összhatás: 5/5
Ennyi lett volna a kicsit kibővített értékelésem a Puszi, Erzsi!-ről. De még mielőtt elkattintanál, egy képben demonstrálom Cili cicám véleményét arról, hogy egy olyan könyvet olvasok, amin egy másik macska szerepel:
A közeli viszont látásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése