Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók

Sziasztok! A mai bejegyzésben Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók című könyvéről lesz szó, amit nem titkoltan a sárga borítója miatt vettem a kezembe. :)



Fülszöveg: 
Nem kell mindenkinek kiválasztottnak lenni. Hősnek, aki szembeszáll a zombikkal vagy a lélekevő szellemekkel, vagy az új fenyegető dologgal - a kék fényekkel meg a sok halállal -, bármi is az.

Mi volna, h te lennél Mikey? Aki csak túl akar lenni az érettségin, majd jól szórakozni a banketten, de előtte valaki felrobbantja az iskolát. Már megint.

És mi van akkor, ha téged nagyobb problémák gyötörnek, mint a következő világvége, mert meg kell találnod a különlegeset a saját hétköznapi életedben?

Még akkor is, ha a legjobb barátod egynegyed részben isten...


Értékelésem: 
Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogyha azt mondom a sárga, a citromsárga a kedvenc színem, hiszen akinek van egy kis sütnivalója már rájött erre a blog nevéből, külleméből. Így amikor megláttam ennek a könyvnek a borítóját, majd fülszövegét tudtam, hogy el kell olvasnom. Ezért hát el is olvastam. Nem ez volt az első könyv amit Patrick Nesstől, mert még régebben olvastam a Kés a zajban-t ami különleges olvasmány volt, úgy mint ahogyan ez is. Annyira, hogy amikor belekezdtem eleinte értelmetlen és összevissza volt a tagolása, de persze utána kikristályosodtak a dolgok. Na de, miről is szól ez a könyv? Mint ahogyan a fülszöveg is sejteti egy nagyon érdekes alapötlettel indul a mű, miszerint elfelejthetjük a Harry Potter, Nevermoor, Ivy Pocket (csak, hogy olyanokat említsek amiket olvastam, de természetesen még ezeregy van) által felvázolt koncepciót, miszerint a főszereplőnk a kiválasztott, akinek meg kell oldania egy világrengető problémát, úgy, hogy még maga sincs tisztában a dolgokkal. Persze természetesen ezeket a könyveket is nagyon szeretjük, de most a hétköznapi halandóknál, és Mickeynél vagyunk, aki sajnos vagy nem sajnos nem rendelkezik semmilyen különleges képességgel, még csak azt se tudja, kik támadták meg a bolygót, kik azok e kék szemű valakik akik miatt történnek a rendőrség által öngyilkosságnak titulált különös halálesetek. Ő csak le akar érettségizni, túlesni az anyja kampányán, legyőzni a kényszereit majd egy jót bulizni a banketten. De ezt a törekvését befolyásolja egy kissé az újabb invázió, amit senki mások, csak az "'indie" srácok tudnak, hogy micsoda pontosan, hiszen a kötetben ők kapták a kiválasztott szerepet. Meg persze az olvasó is tudja, hiszen ez az a különös, és eleinte értelmezhetetlen tagolás amiről meséltem, ugyanis a fejezetek elején mindig megtudunk egy kicsit az "indie" srácok cselekvéseiből is. Így indít hát ez a könyv, ami szerintem nagyon egyedi, de mint az a könyveben is kiderült annyira nagyon sok mindent nem lehet belőle kihozni, mert persze persze a főszereplő a hétköznapi halandó, akinek meg kell küzdeni a hétköznapi dolgokkal, de valljuk be ez nem annyira érdekes, mint mondjuk az, hogy hogyan akarunk legyőzni egy inváziót. És persze az invázió-legyőzésből is kapunk egy egy bekezdésnyit minden fejezet elején, de az mégiscsak sokkal kevesebb rész. Vagyis összefoglalva: ez egy nagyon egyedi ötlettel rendelkező könyv, de mivel Mickey életében nem sok rendhagyó dolog van, hiszen ő egy hétköznapi halandó, ezért egy kissé elfelejthető olvasmányélményt kapunk.


Borító: 
A borító színe nagyon tetszik, a kék szemű szarvas meg szorosan kötődik a történethez, így nekem ez bejön.

Pontozás:
Stílus: Egyedi, az elején szokatlan stílusa van, vagyis: 4,5/5

Történet: Mint a stílus is, ez is egyedi, de nem nagy durranás, vagyis: 4/5

Mondanivaló: Amennyit én leszűrtem, hogy nem kell mindenkinek kiválasztottnak lenni, az egy dicséretes mondanivaló, vagyis: 5/5

Összhatás: 4/5