Sziasztok!
Ebben a bejegyzésben Dragmar Hoßfeld könyvéről lesz szó, ami a számomra nagyon kedves Bori sorozatának a nagyobbaknak szóló folytatása.
Fülszöveg:
Végre! A Bori-rajongók nagy örömére megjelent a 12 éven felülieknek szánt sorozat első kötete. Most először Bori maga meséli el a történetét: az iskolai élet viszontagságairól, hogy milyen stresszes tud lenni szülőkkel együtt élni, a barátnőkkel eltöltött időről, a Fülöphöz fűződő szerelméről - és a vágyról a végtelen szabadságra.
Értékelésem:
A Bori sorozat kisebbeknek szóló könyveit sokat olvastam/felolvasták nekem, sőt még a mesefilmet is láttam, szinte egytől egyig. Ezért is kíváncsian vettem a kezembe a kötetet, de fülszöveg és a cím alapján mégse hatalmas nagy elvárásokkal. És, azt kell mondjam, hogy még így is csalódtam egy picikét. Mert azt már az elejétől kezdve tudtam ,hogy ez egy kis limonádé regény lesz, és az is lett csak az eggyel gagyibb változatban. mert értem én, hogy 15 évesekről szól a könyv (megjegyzem, nem igazán úgy viselkedtek Boriék, mint egy 15 éves) és nekik ugye a legnagyobb gondjuk ilyenkor az, hogy egy szülők nélküli bulit szervezzenek (nem én, hanem maga az író mondja) lehetett volna egy kis komolyságot is belevinni. Mert fel vannak benne dobva olyan témák, mint mondjuk a melegség, és ha ez már benne van, akkor szerintem megérdemelt volna egy bekezdésnél bővebb kifejtést, mert én valószínűnek tartom, hogy azok a gyerekek akik kezükbe veszik ezt a könyvet, nem igazán vannak tisztában az ilyesfajta dolgoknak.
A másik dolog amit nagyon kidolgozatlannak tartok, az az alkohollal kapcsolatos dolgok voltak. Mindig csak egy fél mondatban említették az ilyesfajta dolgokat, pedig azért erről is lehetett volna még bővebben beszélni. Oké, ezeket elnézem, mert ne várjak el minden könyvtől nagy mondanivalót, ne legyek nagyigényű. De könyörgöm, olyan dolgokhoz mint az alkohol, a szerelem, a bulik, a melegség, a fogamzásgátlás és még sorolhatnám, miért járul ugyanolyan kezdetleges nyelvezet mint az ötéves gyerekeknek szólóhoz? (Kis túlzással) Ez volt igazából ami legjobban zavart. Mert az író ugyanolyan egyszerű szavakat használ (legalább is a fordítás szerint) mint a kiskori változatban plusz dologként azzal, hogy öt bekezdésen keresztül (khm kis túlzás) írja le, hogy Bori Fülöppel hogyan csókolózott. Bori ugye nagyobb lett, elvesztette az aranyosságát, és felvett egy enyhén liba stílust, ez pedig szintén egy nem túl jó dolog. A romantikus elem nekem túl sok volt, mert nem igazán szeretem a nyáladzásra elvesztegetett sorokat. Legyen benne romantika, de ne ennyi (mint már említettem a khm öt bekezdés a csókolózás). Persze könnyen meglehet, hogy pont ez ami valakinek tetszik, de az a valaki nem én vagyok. De ne csak szidjuk már ezt a szerencsétlen könyvet! Mi volt benne a jó? Gyorsan lehetett vele haladni, sokszor megmosolyogtatott ez a fajta bugyutaság. És nos, nem volt annyira nagyon szörnyű amennyire most én beállítottam, voltak benne kis, de jelölt túlzások, de nekem nem nagyon nyerte el a tetszésem. Szerintem több értelme lett volna kivenni belőle bizonyos témákat, és akkor egy egyel fiatalabb korosztálynak "eladni".
Borító:
Na a történettel ellentétben a borító nagyon tetszik. Megfogja a könyv hangulatát, és szerepelnek rajta olyan ikonikus dolgok, mit Bori csíkos pólója.
Pontozás:
Stílus: Mint már említettem nagyon gagyira sikeredett a nyelvezete, amit mosta stílushoz veszek, vagyis; 2/5
Történet: A fő történetszállal nem volt különösebb bajom. Nem volt túl izgalmas, a legnagyobb "csavart" az első jeleknél kitaláltam vagyis; 3/5
Mondanivaló: Had' ne kezdjem újra; 1,5/5
Összhatás: 2,5/5
Ennyi lett volna ez a nem éppen pozitív kritikám. Nem vagyunk egyformák, valakinek tetszhet az, ami nekem nem. Remélem senkit nem bántottam meg ezzel a néhol túlontúl őszinte, kisebb kifakadásommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése